A Graphisoft Park rohamos növekedésének köszönhetően a központi területe teljesen beépült, az elmúlt években már csak a déli területek felé tudott terjeszkedni, de mára már ott is csak kisebb léptékű beruházásoknak maradt hely. Ezért a Park megvizsgálta az északi, gázgyári területek beépítési lehetőségeit. Ez a terület ipari szennyezettsége miatt volt eddig mellőzve, pedig értékes műemlékei és közvetlen Duna-parti kapcsolata miatt egy nagyon izgalmas helyszín. Itt állnak a mára ikonikussá vált gázgyári tornyok, egy fűtőház, egy laborház és egy teljes berendezésével együtt épen maradt hajdani generátorház. E négy meglévő épület egyértelműen kijelölte a terület súlypontját és vezértengelyeit, nekünk nem maradt más dolgunk, mint kitölteni a lyukakat és keretet adni a beépítésnek.
Tervünk előképe a Graphisoft Park alapfilozófiájához igazodóan a zöldbeágyazott, villajellegű beépítés volt. Két új épületet helyeztünk el a part mentén, ahol az épületszárnyak a víz felé nyújtózkodnak, hogy minél több bérlemény élvezhesse a dunai panorámát. Idővel, amikor megerősödnek a fák, csak a rövid bütük sorakoznak majd a parton, mintha csak a villasor épült volna tovább. A homlokzatok továbbörökítik – a parkra is jellemző – korabeli gyárépületek hangulatát, a vörös és sárga téglafalazatok, a sarokrizalitok és a sűrű osztású nagy üvegfelületek megidézésével. A mai kornak megfelelően a kisméretű téglafalakat előregyártott elemekkel helyettesítjük, és a régi üvegosztásokhoz hasonlatos keresztszövésű hálóként borítjuk a házra. Ez az öltözet távolról nézve homogén szövetnek tűnik, közelebb lépve viszont észrevehető, hogy a szövet szálai hol szélesebbek, hol keskenyebbek, kicsit ritkábbak, kicsit sűrűbbek, mint egy kézi szövésű anyagnál.
