Anna réti miséző

A legenda szerint Szent Ferenc Cannarióban prédikálni kezdett a népnek, de előbb megparancsolta a fecskéknek, hogy hallgassanak, míg el nem mondja beszédét. Azok azonnal engedelmeskedtek… Továbbmenve fölemelte tekintetét, észrevette, hogy az úttól nem messze a fákat óriási madársereg lepte el. Egészen elámult a madarak hihetetlen sokasága láttán, és azt mondta társainak: „Várjatok meg itt, amíg prédikálok húgocskáimnak, a madaraknak.” Letért a mezőre, odament a madarakhoz, és elkezdett beszélni a földön csipegetőkhöz, mire a fákon ülők is mind odasereglettek, valamennyien szép csöndben várták végig a beszédet, s el nem szálltak addig, amíg Szent Ferenc áldásával égnek nem eresztette őket.

Az egyházmegye a Hegyvidéki Önkormányzattal karöltve nyilvános ötletpályázatot hirdetett, hogy az Anna-réti miséket méltó környezetben lehessen celebrálni. Tervünkben arra kerestünk választ, hogy lehet az érintetlen természet közepén a lehető legkevesebb eszközzel és gesztussal szakrális teret formálni.

Az Anna-rét északi szeletében áll egy pici kápolna. Az előtte lejtő kis tisztáson kis létszámú szabadtéri miséket szoktak celebrálni. Egy nagy kőtemplom álmát régóta dédelgeti a gyülekezet, adományként számos építőkő összegyűlt már. Ezekből a kövekből a kápolnától keletre oltárt építünk, nyugatra egy haranglábat. E három épített elem feszíti templomunk terét. A tisztás füves terepe az oltár felé lejt. A szintvonalakra fektetett kő lépcsőelemek teraszokat duzzasztanak, mint egy amfiteátrum nézőtere. A nyitott templomtér köré egy lendületes térbeli ívet rajzoltunk. Ennek az ívnek több funkciója is van. Egyrészt jelképes körítőfala a szabadtéri templomtérnek, e körívbe belépbe a látogató a ceremónia részesének érezheti magát, másrészről egy karzat, mely glóriaként magasodik az oltár fölé.