MAROS UTCAI IRODAHÁZ

Az épület két rendkívül keskeny, egymáshoz hátsó telekhatáraival csatlakozó foghíjtelek Maros utcai felén, a Városmajor utcában korábban tervezett épületünk folytatásaként épült meg. Megfogalmazásánál arra törekedtünk, hogy a beépítés ne új sebeket, takaratlan tűzfalakat eredményezzen, hanem ellenkezőleg a hiányzó vagy értelmetlen tömegeket egységes egésszé formálja, és a tömbbelsőt a gyalogosforgalom előtt úgy nyissa meg, hogy abból a közvetlenül ott lakók és a környéken élők egyaránt profitáljanak. A passzázs változatos megfogalmazásában a két utca közötti 3,0 méteres szintkülönbséget is kezelnünk kellett. Annak egyoldali, a tömbbelső zöldje felé történő megnyitásával ellenálltunk a racionálisabb, kétoldalas üzletek kialakításának.

A megvalósult két, mégis egy ház tervezése 1989-ig nyúlik vissza, és a végső átadásig eltelt közel tíz év változó hangulatú, de folyamatos munkája jól példázza, hogy közös önkormányzati, megrendelői és tervezői szándék mind a beruházó, mind pedig a köz számára eredményes lehet. A teljes épületegyüttes átadása 1998-ban volt. Ekkor került lebontásra a már korábban megépült Városmajor utcai és az új Maros utcai szárny közötti ideiglenes fal, és megnyílt a tömbbelsőn keresztül a több, mint száz méter hosszú közforgalmú gyalogos passzázs a Városmajor és a Maros utca között… A két épület építészeti kezelése az időeltolódás ellenére hasonló, mindkettő az általunk „zöld”-nek nevezett korai korszakunkból való és részleteiben nem mentes a posztmodern megközelítéstől.