TELEKOM SZÉKHÁZ

A terv a programban rögzített bonyolult és komplex funkcionális kapcsolatokat igyekezett egy hasonló, fizikai és szellemi értelemben is jól működő terekre, térkapcsolatokra lefordítani. Ehhez a természet évmilliók alatt tökéletesített kapcsolati hálóját, az idegrendszer neuronhálózatának analógiáját használtuk. Épületünk alapeleme az ötágú “neuron-egység”, amiből hármat összekapcsolva hoztuk létre az alaprajzi struktúrát. A neuronok ’szárait’ a telek és a szabályozás adottságai szerint levágtuk. Így egy változatos képet mutató, öblökkel tagolt, mégis jól áttekinthető tömegkompozíciót kapunk, amely soha nem zárul össze belső udvarokká, de minden nézőpontból változatos képet mutat. A Váci út felé nagyvonalú, a mögöttes területen barátságos és szerethető. Mindeközben egy nagyon racionális, ideálisan működő alaprajzi rendszert takar. A kétdimenziós alaphálót térben felfelé ismételve jött létre az épület tömege. A beépítési előírások és az épület karaktere által megkövetelt helyeken a szintek sorra elmaradnak, illetve a Váci úti, kiemelt sarkon érik el a legmagasabb értéket. Az elmaradó szintek tetején kialakuló tetőteraszokra pihenő-, sport- illetve zöldfelületek kerültek. A homlokzatképzésnél az optimális flexibilitás elvét figyelembe vevő /egységnyi alapterülethez egységnyi bevilágító felület/ szalagablak rendszert alkalmaztunk, fix vízszintes külső árnyékolók használata mellett, amihez az átlagosnál kisebb parapeteket terveztünk. A homlokzati anyaghasználatot illetően fehér, sávosan mintázott, egyedi, kifejezetten ehhez a házhoz tervezendő profilú kerámia homlokzatburkolatot, az ablaksávok előtt pedig szintenként négy, változó kiülésű, fémlemez szerkezetű árnyékoló lamellát terveztünk.