TELEKOM SZÉKHÁZ

A terv a programban rögzített bonyolult és komplex funkcionális rendszereket igyekezett hasonló, fizikai és szellemi értelemben is jól működő terekre, térkapcsolatokra lefordítani. Ehhez a természet évmilliók alatt tökéletesített kapcsolati hálóját, az idegrendszer neuronhálózatának analógiáját használtuk. Épületünk alapeleme az ötágú „neuron-egység”, amiből hármat összekapcsolva hoztuk létre az alaprajzi struktúrát. A neuronok „szárait” a telek és a szabályozás adottságai szerint levágtuk. Így egy változatos képet mutató, öblökkel tagolt, mégis jól áttekinthető tömegkompozíciót kaptunk, amely soha nem zárul össze belső udvarokká, de minden nézőpontból változatos képet mutat. A Váci út felé nagyvonalú, a mögöttes területen barátságos és szerethető. Mindeközben egy nagyon racionális, ideálisan működő alaprajzi rendszert takar. A kétdimenziós alaphálót térben felfelé ismételve jött létre az épület tömege. A beépítési előírások és az épület karaktere által megkövetelt helyeken a szintek sorra elmaradnak, illetve a Váci úti kiemelt sarkon érik el a legmagasabb értéket. Az elmaradó szintek tetején kialakuló tetőteraszokra pihenő-, sport- illetve zöldfelületek kerültek. A homlokzatképzésnél az optimális flexibilitás elvét /egységnyi alapterülethez egységnyi bevilágító felület/ figyelembe vevő szalagablakrendszert alkalmaztunk fix vízszintes külső árnyékolók használata mellett, amihez az átlagosnál kisebb parapeteket terveztünk. A homlokzati anyaghasználatot illetően fehér, sávosan mintázott, egyedi, kifejezetten ehhez a házhoz tervezendő profillal kialakított kerámia homlokzatburkolatot, az ablaksávok előtt pedig szintenként négy változó kiülésű, fémlemez szerkezetű árnyékolólamellát terveztünk.