ANNA-RÉTI MISÉZŐ

A legenda szerint Szent Ferenc Cannarióban prédikálni kezdett a népnek, de előbb megparancsolta a fecskéknek, hogy hallgassanak, míg el nem mondja beszédét. Azok azonnal engedelmeskedtek… Továbbmenve fölemelte tekintetét, észrevette, hogy az úttól nem messze a fákat óriási madársereg lepte el. Egészen elámult a madarak hihetetlen sokasága láttán, és azt mondta társainak: „Várjatok meg itt, amíg prédikálok húgocskáimnak, a madaraknak.” Letért a mezőre, odament a madarakhoz, és elkezdett beszélni a földön csipegetőkhöz, mire a fákon ülők is mind odasereglettek, valamennyien szép csöndben várták végig a beszédet, s el nem szálltak addig, amíg Szent Ferenc áldásával égnek nem eresztette őket.

Az egyházmegye a hegyvidéki önkormányzattal karöltve nyilvános ötletpályázatot hirdetett, hogy az Anna-réti miséket méltó környezetben lehessen celebrálni. Tervünkben arra keresünk választ, hogy lehet az érintetlen természet közepén a lehető legkevesebb eszközzel és gesztussal szakrális teret formálni.

Az Annarét északi szeletében áll egy pici kápolna. Az előtte lejtő kis tisztáson kis létszámú szabadtéri miséket szoktak celebrálni. Egy nagy kőtemplom álmát régóta dédelgeti a gyülekezet. Adományként számos építőkő összegyűlt. Ezekből a kövekből a kápolnától keletre oltárt építünk, nyugatra egy haranglábat. E három épített elem feszíti templomunk terét. A tisztás füves terepe az oltár felé lejt. A szintvonalakra fektetett kő lépcső elemek teraszokat duzzasztanak, mint egy amfiteátrum nézőtere. A nyitott templomtér köré egy lendületes térbeli ívet rajzolunk. Ennek az ívnek több funkciója is van. Egyrészt jelképes körítő fala a szabadtéri templomtérnek, e körívbe belépbe a látogató a ceremónia részeseként érezheti magát, másrészről egy karzat, mely glóriaként magasodik az oltár fölé.